A rendszer lényege, hogy az előlapon elhelyezett adóból infravörös sugarat bocsát ki, és egy szenzorral érzékeli a monitor előtt ülő felhasználóról visszaverődő jeleket. Ha a visszaverő jelek szöge nem esik bele az adott érzékenységhez rendelt tartományba, akkor ezt a monitor szoftvere úgy érzékeli, hogy a felhasználó nincs a gép előtt, tehát egy megadott idő után aktiválja az energiatakarékos állapotot, kvázi jelentősen lecsökkenti a fényerőt. A PowerSensor érzékenysége tehát állítható, amire azért van szükség, mert az egyes felhasználók más-más távolságból szeretik nézni a monitort, így elkerülhetővé válik a fals jelek érzékelése (például a falról visszaverődött jeleké).
A PowerSensor megléte nem mindenki számára fontos vagy előnyös, hiszen sokan azonnal kikapcsolják a monitort, ahogy felállnak a monitor elől, mások pedig inkább az operációs rendszer időzítőjére bízzák a készenléti üzemmód bekapcsolását. Egy irodában viszont, ahol gyakran kell elmozdulni a gép mellől meghatározhatatlan időre (gyakran csak 10-20 mp-re vagy 1-2 percre), ott nem feltétlenül egészséges (átvitt értelemben, természetesen) a bekapcsológombot túl sűrűn nyomkodni. Otthoni felhasználásra a PowerSensor viszont nem mindig hasznos, mivel minden olyan tevékenységhez, amit tipikusan távolabbi üléspozíciót igényel (például filmnézés), ott mindig ki kell iktatni.
Térjünk rá a Philips monitor külsejére és felépítésére, aminek egyik meghatározója a kávába épített LED-es háttérvilágítás. A 21,5 hüvelyk képátlójú kijelző ennek hála igen vékony, viszont a beépített tápegységnek helyet kellett biztosítani, ezért a hátulja középtájon kissé kidudorodik. Nem csak vékony, hanem rendkívül könnyű is lett ez a monitor, még a leszerelhető talppal együtt is csupán 3,68 kilogramm.
Ha már szóba került a talp, akkor meg kell említeni, hogy tömegét tekintve lehetne kicsit nehezebb, valamint illesztés szempontjából szorosabb, mert a kijelző hajlamos billegésre, remegésre. Ennek egyértelműen az az oka, hogy a kijelző nyaka (állványa) kicsit lazábban illeszkedik a talpba, pedig szép és igényesen megmunkált darab, de ez jelen esetben nem elegendő.
Az állíthatóság, mint olyan, ebben a kategóriában általában a dönthetőségre korlátozódik. Most sincs ez másképpen, be kell érnünk az előre enyhe (-5 fokos), hátra pedig valamivel nagyobb (+20 fokos) szögű billentéssel.
Nehéz kifejezetten olcsó monitort csinálni digitális bemenetekkel, de mostanság egyre gyakrabban találkozunk DVI és HDMI csatlakozókkal az olcsóbb kategóriában is, ahogyan ezen a kijelzőn is. Beépített hangszórót ugyan nem kapunk, de ha a monitort HDMI-n csatlakoztattuk a számítógépre, akkor tudjuk használni a hátoldalon található 3,5 mm-es jack kimenetet; erre erősítővel ellátott hangfalszettet vagy fejhallgatót dughatunk.
A tesztelést a DVI kábel csatlakoztatásával kezdtük, majd megkezdtük a kalibrálást.
A 0,8-as delta E jó eredménynek számít, a 2,8-as maximum sem vészes, de utóbbinál láttunk már jobbat olcsóbb monitorok esetében is. A grafikonon jól látszik, hogy ez az eltérés a piros csatorna pontatlanságából adódik.
A 120 cd/m2-es értéken a feketepont 0,16 cd/m2, ami 750:1 kontrasztarányt eredményezett. Ez picit távol áll a gyártó által megadott 1000:1 értéktől, de igazából már elfogadható érték, tekintve hogy gyakran ennél sokkal rosszabb értékeket kapunk, hiába szerepel az adatlapon az említett 1000:1 arány.
A képre ránagyítva a fekete referencia végett meghagytuk a monitor felső és bal oldali élét
A háttérvilágítás beszűrődését vizsgálva meglepően jó eredményeket kaptunk. Zavaró foltokat, sarkokon vagy széleken masszívan beszűrődő bevilágítást nem észleltünk, így a TN+film paneles kijelzőkön belül igen előkelő helyen szerepel ez a típus.
A menü nem igazán tartogat extrákat számunkra, minden egyértelmű és könnyen kezelhető. Ez utóbbi a meglehetősen finoman működtethető érintőgombokkal zajlik, melyek a káva jobb alsó sarkában kaptak helyet. Az érintőgomb egyik nagy hátránya, hogy a káva minduntalan ujjlenyomatos lesz, főleg, hogy a sokak által gyakran használt ki- és bekapcsoló gomb is ilyen. Szöveges feliratot ugyan csak az egyik kapott, de az egyértelmű ábrákból könnyen kitalálható a funkciójuk.
Az adatlap szerint a g2g válaszidő 2 ezredmásodperc, a tipikus pedig 5 ms, ami b2b-t jelenthet. A menüben van egy Smart Response beállítási lehetőség, ami elvileg csökkenti a válaszidőt, ezért mindkettővel kipróbáltuk a kijelzőt.
Válaszidő Smart Response nélkül
Válaszidő Smart Response beállítással
Igazából említésre méltó különbséget nem véltünk felfedezni a be- és kikapcsolt állapotok között, mindkét esetben hozza a gyors, TN+film paneles kijelzőktől elvárható szintet. Az input lag méréséről most sajnos le kell mondanunk, ugyanis nem volt kéznél használható katódsugárcsöves monitor, amivel a mérést el tudtuk volna végezni.
Betekintési szögek
Itt a képek magukért beszélnek. Már pontosan szemből nézve is jól látszik, hogy a panel a sarkok felé sötétedik, de alulról nézve a legrosszabb a helyzet. Felülről vizsgálva a panel erősen világosodik, fakul, oldalról nézve pedig a színek is torzulnak egy picit. TN+film paneltől nem is vártunk jobbat. Mindenesetre videóra is felvettük a horizontális betekintési szög változásával járó kontrasztvesztést.
Fogyasztás
A gyártó 24 wattos maximális fogyasztási értéket ad meg, ami természetesen mindent maximumra állítva értendő, de ezt a legritkább esetben használjuk, tehát szokás szerint a kalibrált beállítással végeztük el az erre vonatkozó méréseket. Az eredmény 16,5-18,5 watt között váltakozott képtartalomtól függően, tehát a LED-es világítás hozza 10 wattos előnyét a hasonló méretű, de CCFL háttérvilágítást alkalmazó kijelzőkkel szemben.
A Philips 227E a kicsit bizonytalan talp ellenére egy nagyon igényesen összerakott 21,5"-es LED-es monitor, de van még egy kisebb hibája: ez pedig az ára. 37 000 forint ebben az árkategóriában első látásra nem éppen "best buy". Ami egyébként megdobja az árat, az a digitális bemenetek – főként a HDMI – megléte, ugyanis a hasonló méretű, ugyanilyen bemenettel is rendelkező konkurensek alig-alig olcsóbbak (32-33 000 forint körül kaphatók), és akkor azok nagy részén nincsenek olyan extrák, mint az érintőgombok vagy a PowerSensor. Így nézve a 227E ára már nem is olyan vészes.
Ettől függetlenül ebben a kategóriában ez a kijelző képminőségben nem igazán tud újat mutatni, de TN+film paneltől ezt nem is várhatjuk ma már el. Az egyetlen dolog, ami egyedivé teszi ezt a modellt, az a PowerSensor, valamint kapunk egy nagyon korrekt szoftvert is, amivel a Windowsban állítgathatjuk az egyes paramétereket, és segít a színek bekalibrálásában is, de hasonlót láthattunk már más gyártóknál is. Hogy ez megér-e néhány plusz Mátyást (ezrest) a konkurenciával szemben, azt a leendő vásárlónak kell eldöntenie. Mindenesetre áramszámlán ezt a különbözetet behozni bizony beletelhet néhány évbe, de nem mindig csak ez számít, hanem az egyéni ízlés és a márkahűség is.
Utóbbi időben mintha lecsillapodott volna a 3D-vel kapcsolatos őrület, de ez korántsem jelenti azt, hogy már teljesen le is csengett volna. Erről tesz tanúbizonyságot az is, hogy a tévékínálat alsóbb szegmenseiben is felbukkannak 3D megjelenítésre képes modellek, tehát akár mondhatjuk azt is, hogy mostmár széles körben elterjedt megoldással van dolgunk – még akkor is, ha egyelőre ezt a képességet nem használják ki tömegesen. Ami a PC-piacot illeti, a helyzet szinte változatlan, habár időről időre a gyártók megpróbálják egy-egy újdonsággal, például a Vision 2-vel felrázni.
Talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy PC-n közel sem akkora a 3D megjelenítők iránti fogékonyság, mint a tévéknél, de az NVIDIA évek óta életben tartja a Vision programot, és az AMD is beszállt a HD3D-vel, még ha nem is olyan szinten, mint ahogy azt a zöldek teszik. Ezen a ponton egyébként majd a Windows 8 jelentheti az áttörést, ami egységesíti a sztereó 3D-t, így nem feltétlenül szükséges külön keretrendszer a működéhez, mivel a natív támogatás egységes formában lesz beépíthető a programokba, és ez várhatóan bármilyen grafikus kártyán menni fog. Azt a tényt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a 3D-s kijelzők választéka még mindig töredéke a hagyományosnak, és egyelőre úgy tűnik, ez nem is fog változni – hiába terjedtek el az aktív záras, 120 Hz-es kijelzők mellett a passzív, FPR 3D-t felvonultató darabok.
Annyi változás viszont tapasztalható, hogy ezidáig egy gyártó általában egyféle 3D technológiai megvalósítás mellett tette le a voksát, mint például a Samsung vagy az LG, azonban ez a trend a jövőben megváltozhat. A tévék piacán a Panasonic már megtette az első lépést, az IT-iparban pedig az Acer ismerte fel, hogy mindkét technológiát meg kell lovagolni, így az új, H sorozatú kijelzők között aktív és passzív modelleket egyaránt találhatunk. Tesztalanyunk, a 27"-es HR274H is utóbbiak közül került ki, tehát az LG megoldását használja a 3D-s képek előállításához, és ennek megfelelően jár hozzá egy darab passzív szemüveg is.
A HR274H kávája, kerete, állványa és talpa egyaránt fényes műanyagból készült, ami egybevág a gyártó által kitalált, fogyasztói szegmensbe szánt dizájnvonallal. Szerencsére a kijelző felülete nem fényes, de nem is teljesen matt – inkább félfényes –, ugyanakkor zavaró tükröződések nincsenek. A talp külön csavarozható fel, az állvány pedig a szokásos dönthetőségen kívül más állítási lehetőséget nem kínál fel. VESA furatok (100 mm-esek) viszont vannak, így az állvány és a talp leszerelése után akár falikonzolra is felcsavarozhatjuk a kijelzőt, amiben a csatlakozók sem fognak bennünket megakadályozni.
Csatlakozók
A lefelé néző csatlakozópanelen a szokásos tápcsatlakozón kívül egy D-Sub, 2 darab HDMI képbemenet, valamint két darab jack aljzat fedezhető fel. A DVI-t kicsit hiányoltuk, de a célcsoportot elnézve ezen a ponton most kivételesen lehetünk elnézőbbek, pláne hogy egy HDMI-HDMI kábelt is találunk a dobozban. A dupla HDMI-nek köszönhetően, amennyiben van rá igény, asztali Blu-ray meghajtót és PC-t vagy notebookot is köthetünk rá egyszerre, megúszva ezzel a kábelek dugdosását.
A tesztelést DVI aljzat hiányában a gyárilag mellékelt HDMI kábel csatlakoztatásával kezdtük, majd a kalibrálást megelőzően megmértük a gyári beállítást, valamint az egyes előre beprogramozott képi üzemmódokat.
Az előre beállított eColor profilok közül nem könnyű kiválasztani az ideálisat, mivel a kalibrált értékektől mindegyik messze van, de a gamma, fényerő és színhőmérséklet alapján kalibrálás nélkül a standard mód (a fényerő csökkentésével) használata jöhet szóba.
A kalibrálás után átlagban 0,9 delta E értéket kaptunk, mely pont az elfogadható 1 alatt van, így ez már jónak számít. A 120 cd/m²-es értéken a feketepont 0,12 cd/m², ami 1000:1 kontrasztarányt eredményez – ez pontosan annyi, amennyit a gyártó papíron megadott.
A monitor kalibrálása nem volt könnyű feladat, ugyanis az egyes színcsatornák rendkívüli módon befolyásolják a maximálisan beállítható fényerőt. 50%-os RGB értékek környékén már csak 120 cd/m² az elérhető legnagyobb érték. Ez persze azok számára mindenképpen jó hír, akik igénylik a kifejezetten alacsony fényerőt, így ugyanis minden további nélkül be lehet lőni 90-100 cd/m²-t is.
A háttérvilágítást vizsgálva jelentős beszűrődést a két alsó sarkot leszámítva nem fedeztünk fel, és ezek mértéke sem érte el a zavaró szintet, így a szélesvásznú filmek esetén tapasztalható alsó fekete sávon sem okoz majd ez problémát. A fekete színmélysége is elfogadható volt, a feketeponton mért 0,12 cd/m² megtette a hatását.
OSD menü
Az OSD menü vezérlésére szolgáló érintőgombok rejtve vannak a káva jobb alsó sarkában, háttérvilágításuk csak abban az esetben kapcsol be, ha ezt a terület megérintjük. A 2D->3D konverziós funkciót is az itt található gombbal lehet bekapcsolni, az ezzel kapcsolatos további finomhangolás pedig a menüben végezhető el.
Az OSD menü kezelésére szánt érintőgombok rejtve vannak, érintésre a mögéjük helyezett LED-ek kigyúlnak
Az Acer továbbra is a fixen a gombok fölé elhelyezett OSD menüpozicionálást favorizálja. Így nem kell a gombokon feliratozást alkalmazni, hanem funkciójukat külön kis piktogramok jelzik a kijelzőn, amelyek a gombok érintésére azonnal megjelennek a kijelző sarkában, közvetlenül a gombok fölé elhelyezve.
Válaszidő
A gyártó adatlapja alapján 2 ezredmásodperces g2g ra számíthatunk, aminek elegendőnek kell lennie minden játékhoz, 3D-ben is.
A próbák után csak félig voltunk elégedettek, mert láttunk már 2 ms-os panelt, ami ennél jobb eredményt produkált. Mindenesetre az ASUS 5 ms-os, aktív 3D-s monitorjánál ez a megoldás jobban szerepelt, és valamivel kevesebb utánhúzást produkált.
Input lag
Az input lagot a szokásos stopper fényképezéssel vizsgáltuk, aminek eredménye az lett, hogy 20-30 ms közötti eredményeket mértünk; ennyivel volt lemaradva az Acer HR274H a CRT monitorhoz viszonyítva. A sorozatképeket elemezve kiderül, hogy leggyakrabban 25-30 ms értékeket kaptunk, ami megszállott FPS-rajongók számára már az ingerküszöb felett van.
Betekintési szögek
A TN+film paneltől nem számíthatunk semmi újdonságra, de ezek között is vannak jobbak-rosszabbak. Szerencsére az Acer a jobbak között van, leszámítva, hogy alulról ez is nézhetetlen, így tehát ez a monitor sem alkalmas az ágyban fekvős mozizásra. Oldalról viszont egészen tűrhető a látvány (noha még így is messze van egy IPS vagy VA paneltől), ha nem forszírozzuk az értelmetlenül széles szögeket.
Fényerő változás
A fényerő egyenletességét vizsgálva szintén átlag feletti értékeket kaptunk, a jobb felső sarok kis botlását leszámítva szinte alig-alig érzékelhető eltéréseket mértünk.
Az ASUS 3D Vision 2 kompatibilis kijelzője kapcsán írtunk az aktív záras megoldáson alapuló 3D-s megoldásról, de most egy merőben eltérő megoldásról van szó, ezért ennek működését is kell egy picit boncolgatnunk. Maga a leírás egyébként ismerős lehet az Acer blog olvasói számára, hiszen a monitor előzetesében már írtunk a működésről, de nekik is tartogatunk némi plusz információt a keretrendszerekkel kapcsolatos képminőség kapcsán.
A passzív 3D működése leegyszerűsítve (kép forrása: LG)
Mivel passzív 3D-s megjelenítőről van szó, a képfrissítés nem 120, hanem csak 60 hertz, ugyanis a két szem számára küldött kép egyszerre jelenik meg a kijelzőn, nem pedig felváltva, mint az aktív rendszerű kijelzők esetében. Két, részben különböző képtartalommal rendelkező képkockát egyidőben megjeleníteni úgy, hogy az szétválasztható legyen, nem éppen könnyű feladat. Ennek megoldása első lépésben, hogy a két megjelenítendő képből az egyiknek csak a páros, a másiknak pedig csak a páratlan sorait küldjük a kijelzőre. Egyszerűbben fogalmazva, a páros sorok például a bal szem, míg a páratlan sorok a jobb szem számára eljuttatandó képi információt hordozzák. Ez önmagában még mindig nem elég a 3D-hez, pár trükköt még be kellett vetni annak érdekében, hogy a jobb és bal szem számára csak a megfelelő képi információ jusson el.
Ehhez az LG által kifejlesztett FPR (Film-type Patterned Retarder) réteget használják, amit a panel elé feszítenek ki. Az FPR feladata, hogy a panelből kilépő fényt (azaz magát a képet) páros és páratlan soronként polarizálja. Igen ám, de a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen szemünk önerőből a polarizáció ellenére sem lesz képes szétválasztani a páros és páratlan sorokat, azaz a jobb és bal szem számára küldött képet. Itt jön képbe a passzív szemüveg: ennek lencséi úgy vannak megalkotva, hogy az adott polaritású fényt (tehát adott szemnek szánt képet) átengedje, míg a másikét kiszűrje, ezzel megakadályozva a nem kívánt képi információ adott szembe jutását. Amennyiben ez sikerült, a 3 dimenziós kép összerakása már az agy feladata, de valójában az aktív megoldáshoz hasonlóan itt sem másról van szó, mint a szemünk és agyunk átveréséről a kívánt hatás elérése érdekében.
A passzív 3D technikai megvalósítása (kép forrása: Zalman)
A passzív rendszernek egyaránt vannak előnyei és hátrányai. Legnagyobb előnyeként a vibrálásmentes képet szokták kiemelni, ami tulajdonképpen igaz, hiszen nincs semmi, ami váltakozva takarná el a jobb és bal szemet, mint az aktív rendszer esetében. Így kevésbé fárasztja a szemet és az agyat, kisebb az esélye a fejfájásnak vagy rosszullétnek. A másik előnye ennek a megvalósításnak pontosan abból adódik, hogy szemüvegben nincs igény semmilyen aktív beavatkozást igénylő elektronikára, ez pedig alacsonyan tudja tartani a szemüvegek árát és tömegét. Ez a tény főleg a tévék esetében bír nagy jelentőséggel, ahol egy 4-5 tagú család ellátása aktív szemüveggel már komoly összeget emészthet fel, ezzel szemben passzív szemüvegből ugyanennyi darab legfeljebb néhány ezer forintos tétel.
Sajnos hátrányok is vannak, és ezek felett sem szabad elsiklani. Rögtön itt van a felbontás feleződésének a kérdése, ami mai napig marketingesek által gerjesztett vitákat szül. Mindenféle lobby ellenére ki kell jelenteni, hogy a passzív megoldás nem nyújt "Full HD 3D" élményt. Ezt azon egyszerű oknál fogva jelenthetjük ki, hogy ezzel a megoldással egy adott szembe csak a páros vagy a páratlan sorokba rendezett, tehát feleannyi képi információ jut el. Ezen oknál fogva az élek recések maradnak, még akkor is, ha a képek összefésülése az agyban megtörténik, hiszen a kieső képi információkat (azaz a kivetítésre sem kerülő sorokat) az agy nem képes kipótolni.
A szemüvegen át nézve jól láthatók a recés élek és a váltottsoros megjelenítés
A passzív rendszerek esetében az élmény javítható azzal, ha a képet távolabbról nézzük, így kevésbé feltűnő a kieső képi információ és a recés él. Pont ebből adódik viszont a másik probléma, hiszen egy monitor esetében általában nem lehet túl messze távolodni a kisebb képátló miatt, tehát az imént említett negatív hatások kiküszöbölése ezzel a módszerrel szigorú keretek közé van szorítva.
Korábban még nem volt szerencsénk passzív 3D megjelenítésre képes monitorhoz, de számos tévét láttunk már, ami alapján ígéretesnek tűnik az FPR-es megoldás. Mégis volt bennünk egy kis félelem, ami nevezetesen a közeli nézőponttal kapcsolatosan fogalmazódott meg bennünk. Sajnos félelmeink beigazolódtak: az FPR-ből adódó felbontás feleződésének zavaró hatását nem tudtuk elfelejteni. A 3D effektekkel ugyan nem volt baj, de szemünket zavarta a kieső sorok látványa, ami filmek esetében az elmosások miatt kevésbé volt ingerkeltő, ugyanakkor a pengeéles képekkel operáló játékoknál annál zavaróbb volt.
Az előző oldalon taglalt technológiai leírás során szándékosan nem említettük az előnyök között a passzív 3D esetén nem sűrűn előforduló crosstalk jelenséget, ez ugyanis nem egészen egyértelmű, hanem a keretrendszertől és az alkalmazott paneltől is függ. Az újabb generációs FPR paneles tévéknél valóban nem láthatunk klasszikus "áthallást", azonban a korai darabok, főleg közelről nézve (mint a jelenleg tesztelt monitor esetében is) még nem tökéletesek, némi szellemképhez hasonló jelenséget ott is fel lehet fedezni. Kicsit csalódottak is voltunk a HR273H ezen a téren nyújtott képességeiben, ugyanis a Vision 2 tesztet követően itt is arra számítottunk, hogy hasonlóan jó eredményekről tudunk beszámolni, ám sokkal erősebben jelentkezett az áthallásra jellemző effektus, mint amire előzetesen számítottunk. Ez azonban a keretprogram hibája is – ezt máris kifejtjük részletesebben.
Mielőtt tehát elrohannánk a boltba új monitort vásárolni, nem árt tisztában lenni azzal, mi vár ránk kompatibilitás terén, amennyiben nem 3D-s Blu-ray lejátszóval, hanem PC-vel összekötve akarunk 3D-ben játszani. Az "Optimized for NVIDIA GeForce 3D" felirat nem véletlenül virít a dobozon, ez pedig nem sok jót ígér az AMD kártyák tulajdonosai számára, de tulajdonképpen az NVIDIA grafikus vezérlőkkel rendelkezők sem lesznek maradéktalanul boldogok. A monitor ugyan 3D-s megjelenítésre bírható a Vision keretprogrammal, de ezzel nincs teljesen megoldva a kijelző rendeltetésszerű meghajtása, mivel az NVIDIA alapvetően aktív rendszerre optimalizál, ez pedig a 3D-s képminőségromlással jár egy passzív kijelzőn. Erről mi is meggyőződtünk a teszt során, mivel a Vision-támogatáson felbuzdulva NVIDIA GeFroce GTX 580-assal kezdtük a tesztelést, mondván, hogy ezzel egyből ki lehet használni az Acer HR274H 3D-s képességeit. A Vision használatának eredménye, hogy a 3D működött, de sok helyen csúnya crosstalk effektussal találtuk szembe magunkat. Éppen ezért a monitor 3D-s képforrásának előállítását érdemes egy olyan, univerzális megoldásra bízni, mint amit az AMD-tulajdonosoknak kell használniuk a legtöbb esetben.
Az IZ3D és TriDef DDD keretprogramok jelentik a legjobb megoldást
Az AMD kártyabirtokosoknak, ha szerencséjük van, akkor a játék támogatni fogja az AMD saját HD3D rendszerét, ami vállalható megoldást nyújt minden téren. Hátránya, hogy csak igen kevés játék támogatja egyelőre (pl. Dirt 3, Deus Ex: Human Revolution). Vannak olyan programok is, melyek saját rendszert használnak, például az Avatar, de ezek száma elenyésző, szóval érdemes külső keretprogramokra támaszkodni mint az IZ3D vagy DDD (TriDef). Tulajdonképpen képminőség tekintetében ugyanezek beszerzése ajánlott a GeForce-tulajok számára is, mivel az említett rendszerek a passzív szemüvegeket is natívan támogatják, és sokkal jobb eredményt adnak, mint a Vision. Erről mi is megbizonyosodtunk, mert a Vision után az IZ3D 30 napos próbaverzióját izzítottuk be (AMD-s kártyával is), és határozottan jobb képet kaptunk. Sajnos a limitált ideig használható próbaverziókat leszámítva az IZ3D és DDD nem ingyenesek, kivéve abban az esetben, ha a 3D kijelző gyártója mellékeli valamelyik keretprogram teljes változatát. Ez ritka, de nem példátlan eset, ám a HR274H-hoz a Visiont leszámítva nem jár ilyen típusú támogatás.
Az IZ3D 40, a TriDef DDD pedig 50 dolláros áron érhető el, tehát ezt még érdemes belekalkulálni a vételárba. Vásárlás előtt viszont érdemes kipróbálni a 30 napos próbaverziókat, mert a játéktámogatási lista némileg különbözik. Jelenleg az IZ3D akciót is hirdetett az AMD Radeon HD 5000/6000 családba tartozó kártyával rendelkezők számára, akik most 50%-os kedvezményt kaphatnak keretprogramjuk árából (20 dollár pedig már nem is tűnik olyan soknak).
Ha nem akarnánk pénzt kiadni keretprogramra, akkor választhatjuk a 2D->3D konvertálást, amit a monitor végez el a grafikus kártya segítsége nélkül. Természetesen ezt is kipróbáltuk, de a véleményünk továbbra is az, hogy ez a képesség még kiforratlan (tévék esetében is), ezért inkább csak hiánypótló vésztartaléknak tekinthető, nem pedig állandó használatra szánt funkciónak. A gyengébb hatásfok miatt a térbeli látvány nem közelíti meg azt, amire a meghajtó- és keretprogramok képesek, így mindenképpen érdemes inkább ezekben gondolkodni.
Kompatibilitás és értékelés
A térbeli megjelenítés, és azon belül a különböző technológiák megítélése viszonylag szubjektív, éppen ezért senkit sem akarunk lebeszélni arról, hogy kipróbálja ki a passzív 3D-s monitorokat, köztük az Acer HR273H típust is. Már csak azért sem, mert nem mindenki számára zavaróak azok a jelenségek, amiket mi itt felsoroltunk, és úgy tűnik, sokan együtt tudnak ezekkel a negatívumokkal élni, különben az FPR-es kijelzők már rég nem lennének a piacon. Amúgy sem tisztünk lehúzni egy feltörekvőben lévő technológiát, ami egyébként a tévék estében már bizonyította létjogosultságát, de PC-n még csak most bontogatja szárnyait.
A 3D képességeket leszámítva tesztalanyunk az átlagos TN+film paneles monitoroknál picit jobbnak mondható. A háttérvilágítás viszonylag egyenletes, a betekintési szögek a paneltípus képességeihez mérten egészen jók, és még a háttérvilágítás beszűrődése sem vészes. Mindent egybevetve 2D-s alkalmazások terén a HR273H jól muzsikált, ami elég lenne abban az esetben, ha nem egy 3D-re is képes kijelzővel lenne dolgunk, de ez utóbbin véleményünk szerint van még mit csiszolnia a panel gyártójának.
A tévé-, monitor- és panelgyártóként is számon tartott LG nem hagyhatta ki a ziccert, hogy olyan PC-s kijelzők gyártásába kezdjen, melyekben a tévétuner is helyet kap. A koreai vállalat már viszonylag hosszú ideje jelen van ezen a piacon, monitortévéi már nem egy modellváltáson vannak túl, és úgy tűnik, a terméktípus folytatása a jövőben is biztosított. Az idei évtől azonban ezeket az eszközöket a gyártó Personal TV névvel illeti, ami talán kevésbé egyértelmű első hallásra, mint a korábbi elnevezés. Persze a lényeg nem változik, így a vérvonal nem szakad meg, csak az elnevezés változik, de számunkra nem ez az igazán fontos. Sokkal érdekesebb, hogy az M52 szériába már a sokak által hiányolt IPS panel került. Valljuk be, ez a kijelzőtechnológia tévézésnél hatványozottan nagyobb élvezeti értékkel bír, mint a TN panel, de PC-s felhasználás során sem megvetendő, sőt!
Tesztlaborunkba a 23"-es, LED-es háttérvilágítású M2352D változat érkezett, mely ránézésre akár egy normál TN+filmes monitor is lehetne, hiszen állványa nem tud extrákat, nincs pivot mód, csupán dönteni lehet, azt is korlátozott mértékben.
Ha monitoros szemmel nézzük, ez némi hátrányt jelent, de tévés szempontokat figyelembe véve gyakorlatilag mindegy. Az LG korábbi készülékei sem rendelkeztek "okosabb" állvánnyal, így ezt most nem kérjük számon, csak említés szintjén számoltunk be róla.
A dobozban a képen nem szereplő papírokon kívül az esztétikus és stabil elhelyezésért felelős talpat, a hozzá tartozó állványnyakat, egy kábelrögzítőt, távkapcsolót, külső tápegységet, valamint egy analóg jelkábelt találunk. Az összeállítás egyszerű, azonban a HDMI kábel hiánya nem túl szerencsés. Vásárlás előtt/közben erre érdemes gondolni, nehogy otthon érjenek bennünket kellemetlen meglepetések.
Már csak azért is szükség lesz a HDMI-re (vagy átalakítóra), mert DVI csatlakozó nincs a hátoldalon, így a PC-s használatba vétel sem egyszerű, ha nincs kéznél valamilyen digitális kábel, vagy legrosszabb esetben egy D-Subhoz szükséges átalakító a videokártya felőli részen. A hátoldalon két HDMI, egy D-Sub, SCART és komponens (hozzátartozó RCA hangbemenetekkel) bemenetek találhatók, de kicsit jobbra pillantva további csatlakozókat is felfedezhetünk. Ezek között két darab 3,5 mm-es jack aljzatot találunk, mely közül az egyikk fej-/fülhallgató-kimenetként, míg a másik PC-s hangbemenetként funkcionál. A sorban következő a tárolók fogadására felkészített USB kapu (erről még lesz szó a későbbiekben) és egy PCMCIA/CI foglalat. Utóbbi rendkívül jó hír azok számára, akik nem csak a szabadon fogható digitális csatornákat kívánják fogni, hanem a kódoltakat is – egyébként a UPC MediaCarddal is biztosított a kompatibilitás.
A tesztelést DVI aljzat hiányában HDMI kábel csatlakoztatásával kezdtük (ez nincs gyárilag a dobozban), majd a kalibrálást megelőzően megmértük a gyári beállítást, valamint az egyes előre beprogramozott képi üzemmódokat.
Monitor típusa
LG M2352D Personal TV
Technológia
IPS
Háttérvilágítás típusa
LED (edge-lit)
Kijelző mérete
23 hüvelyk wide
Felbontás
1920x1080
Válaszidő
5 ms (g2g)
Kontrasztarány
1000:1 (dinamikus: 50 000 000:1)
Fényerő
250 cd/m2
Betekintési szögek
178°/178°
Megjelenített színek száma
16,7 millió
Színtérlefedettség
sRGB
Csatlakozók
D-Sub, 2 db HDMI, SCART, komponens, USB, 3,5 mm jack, CI slot
Az előre beállított profilok közül nem könnyű kiválasztani az ideálisat, mivel a kalibrált értékektől mindegyik nagyon messze van. A "játékgép" beállítás tűnik a leghasználhatóbbnak, de még ez sem optimális.
Az adott LG készüléket nem volt könnyű kalibrálni, aminek oka, hogy nemcsak az egyes színcsatornák fényerejét, hanem kontrasztját is külön-külön lehet kalibrálni, a beállításhoz használt program pedig a színek beállításánál nem ad annyira pontos visszajelzést, hogy mindegyiket maximálisan pontosan be tudjuk lőni. Ennek ellenére több próbálkozás után a fenti volt a lehető legjobb, amit sikerült elérnünk az alábbi beállításokat alkalmazva. Az 1,7-es legkisebb delta E picit több, mint amit vártunk (1 alatt lenne ideális), a 6,4 pedig eléggé magasnak számít. Nagy színhűséget igénylő feladatokhoz tehát nem ez a kijelző a legjobb választás, de nem is arra a célra készült.
A 120 cd/m²-es értéken a feketepont 0,22 cd/m², ami 550:1 kontrasztarányt eredményez. Ez alacsonyabb, mint amit vártunk, és egyben arról is árulkodik, hogy a fekete tónus lehetne kicsit mélyebb, de az IPS paneleknek ez az egyik gyengéje, így annyira nem lepődtünk meg ezen. Általában nem szoktuk javasolni ezt, illetve a méréseket is kikapcsolt elektronikai segédletekkel (pl. zajszűrés stb.) szoktuk elvégezni, de a fekete tónuson sokat javít, ha a menüben a dinamikus kontrasztot közepes szinten engedélyezzük. Ez még nem olyan zavaró, de így 0,15 cd/m² feketepont is elérhető, ami már valamennyivel barátságosabb érték.
Az OSD menü vezérlésére szolgáló érintőgombok a káva jobb alsó sarkában kaptak helyet, az átlátszó bekapcsológomb mellett. Amennyiben kéznél van a távkapcsoló, javasoljuk annak használatát, ugyanis sokkal kényelmesebb és egyszerűbb használni, mint az előlapi gombokat.
Nem éppen a monitoroknál megszokott, hagyományos menüfelépítéssel találtuk szembe magunkat: egy az egyben az LG tévék magyar nyelven is kommunikáló menürendszerét kapjuk. Gondolhatnánk, hogy az LG tévével rendelkezők előnyben lesznek, de gyakorlatilag minden felhasználó profitálni fog ebből, hiszen a teljes felépítés rendkívül egyértelmű, kezelése pedig roppant egyszerű. Az egyetlen kifogásolható pont az lehetne, hogy nagy helyet foglal el a képernyőn, ám ha az egyes beállításokra a távkapcsoló "OK" gombjával kattintunk, akkor a menü eltűnik, és csak az adott beállítás, illetve a hozzá tartozó beállítási lehetőségek lesznek láthatók kis méretben, a képernyő alsó sávjában.
Válaszidő
Az LG 5 ezredmásodperces válaszidőt ad meg, ám IPS esetén ezt érdemes kicsit másképp kezelni. Lényegében az LG M2352D-ben lévő panel kikapcsolt ODC-vel (overdrive) nem túl fürge; tévézéshez még csak-csak elegendő, de a gyors játékokhoz már nem feltétlenül.
Az ODC-t bekapcsolva a helyzet némileg javul, de az utánhúzás helyett masszív túllövés effektnek lehetünk tanúi. Véleményünk szerint, akit a lassú panel zavar, annak az ilyen mértékű overdrive sem lesz meggyőző, de nem megszokhatatlan (annak, aki erre kevésbé érzékeny).
Input lag
Az input lagot a szokásos stopper fényképezéssel vizsgáltuk, aminek eredménye az lett, hogy 30-50 ms közötti eredményeket mértünk; ennyivel volt lemaradva az LG M2352D a CRT monitorhoz viszonyítva. Sajnos ez már soknak számít, ezért megszállott FPS-rajongók jobb, ha inkább egy alacsonyabb késleltetésű megoldás után néznek.
Betekintési szögek
Az IPS panel hozta az elvárható szintet a betekintési szög vizsgálata során. Természetesen az egyre nagyobb szögeknél itt is változik a kép, de ez messze nem olyan zavaró, mint a TN+film panelek esetében – nem is lehet egy lapon említeni ezen a téren a két technológiát.
Fényerőeloszlás
A számok önmagukért beszélnek. A bal oldalon az értékek közel vannak a bekalibrált 120-as értékhez, ezzel szemben a jobb térfélen nagyobb eltérések mutatkoznak, de ez az ingadozás még belefér a tűréshatárba.
A beépített tunert tesztelni csak a szabadon fogható, kódolatlan DVB-T adókkal tudtuk. A DVB-C kipróbálására nem volt lehetőségünk, és CI-be illeszthető kártya sem volt kéznél. A DVB-T adók vétele nem okozott különösebb problémát (miután sikerült az ideális antennapozíciót megtalálni). Az automatikus kereső viharos gyorsasággal találta meg az összes kódolt és kódolatlan tévécsatornát, illetve a rádiócsatornákat is.
Megpróbáltuk behangolni a szabadon fogható analóg adókat is. A hangolás sikerrel járt, de a vételi környezet közel sem volt optimális. Ezen változtatni sajnos nem tudtunk, ebből kifolyólag az analóg adások zajosak, mákosak voltak, ami természetesen nem a tévé hibája. A kipróbálható digitális csatornák képe viszont rendben volt, de mindez nagyban függ az adott csatorna sávszélességétől is. Például az SD felbontású Euronews kevésbé volt részletes, míg a HD-ben fogható adások pengeélesek voltak, sőt az m1-en az eredetileg nem HD-s anyagok is jól mutattak. Sajnos a fotók nem nagyon tudják visszaadni az általunk látott képminőséget, de referenciának álljon itt pár képernyőfotó:
Duna HD
M1 és Euronews
RTL Klub
Kifogástalanul működött a teletext és az EPG is, sőt még a beépített (nem teletext-alapú) feliratozást is be tudtuk kapcsolni, ahol éppen volt.
EPG
A kép a képben funkciót is remekül tudtuk használni. Az overlayen megjelenített kép pozícióját természetesen a menüből állíthatjuk, ha nem felelne meg a jobb alsó sarok.
PIP, azaz kép a képben funkció működés közben
A beépített médialejátszó elvileg lejátszik hang- és képfájlokat (MP3, WMV és JPG), de mi valamiért nem boldogultunk ezzel, a videók kompatibilitásával is akadt némi probléma. Nem vitte például az x264 High Profile-ban készített killa sample-t, ami egyébként is a médialejátszók egyik mumusa, nem boldogult a Quicktime-mal, a VC-1-ben kódolt WMV-vel és az M2TS kiterjesztéssel. Összességében véve tehát az a tapasztalatunk, hogy a sűrűn használt kiterjesztésekkel könnyedén megbirkózik, de az M2352-be programozott médialejátszó nagyjából a tévékben már ismert szinten mozog. Ez arra elég, hogy 1-2 népszerű kódolással készített filmet vagy sorozatot lejátsszunk, de komolyabb feladatoknál elképzelhető, hogy szükség lesz egy PC vagy más külső médialejátszó segítségére.
Alant egy videó látható az USB-ről lejátszott film közben elérhető hanggal, képpel és feliratokkal kapcsolatos beállítási lehetőségekről.
Végül megemlítenénk, hogy a beépített hangszórók is egész szépen muzsikáltak. Nyilván a minőség nem volt Hi-Fi, de a manapság nagyon ritka és rendkívül drága megoldásokat leszámítva egyik tévé sem képes erre. Az LCD tévék korában amúgy is mindig problémát okoz a megfelelő hangzás kialakítása; ha nem üvöltetjük, akkor az M2352D-ben lévő hangszóró is tökéletesen ellátja a feladatát.
Visszatérő kérdés, hogy érdemes-e esetleg inkább egy olcsóbb 32"-os tévét használni monitorként, ezzel pedig mindent egy csapásra megoldottunk: van egy nagy monitorunk és egy tévénk is. Ebben a témában nem szeretnénk igazságot szolgáltatni, hiszen mások a preferenciák, de az biztos, hogy sokan nem tehetik meg, hogy dolgozóasztalukat elfoglalja egy 32"-es tévé. És akkor még nem beszéltünk a nézési távolságról, a felbontásról, ehhez kapcsolódóan a pixelméretek problémaköréről és egyéb dolgokról.
Az LG egyértelműen nem a nappaliban található tévékkel akar konkurálni, hanem azoknak akar alternatívát nyújtani, akik dolgozószobájukban (ami gyakran közös a hálószobával) nem rendelkeznek túl nagy hellyel, de napközben vagy esti kikapcsolódásként az ágyból, székből szeretnének tévét nézni – akár munka közben, kép a képben. Erre az M2352D tökéletesen alkalmas, és hála az IPS panelnek most már a betekintési szögek problémáját is elfelejthetjük. Utóbbi főleg akkor volt különösen problémás, ha alulról néztük a képet (például ágyban fekve), ahol a TN panel jellemzően a legrosszabbul teljesít.
Igény szerint a kijelző falra is szerelhető, de azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a hátrafelé álló csatlakozók miatt alaposan meg kell gondolni, hogy milyen állványt vásárolunk erre a célra: mindenképpen olyat, ami nem akadályozza a kábelek csatlakoztatását.
Térjünk rá az értékelés lényegi részére! A szóban forgó termék remek tévés képességekkel rendelkezik, már csak a PVR (felvétel) és time-shift funkció hiányzik a teljes élvezethez – ha már az USB csatlakozás amúgy is adott. Tekintve, hogy egy hibrid termékkel van dolgunk, ezek hiánya valahol érthető, hiszen az LG M2352D elsősorban inkább monitor, és csak másodsorban tévé, kiegészítve egy kis multimédiás lejátszással, mert ahhoz tényleg felesleges a számítógép zúgatása.
Míg a tévés képességekkel (a médialejátszót leszámítva) maradéktalanul elégedettek voltunk, a nem tévés felhasználás során felemás tapasztalatokat gyűjtöttünk. A DisplayPort hiánya nem zaklatott fel bennünket, ez ebben a szegmensben nem elvárás. Szívesen láttunk volna legalább egy natív DVI bemenetet, még akkor is, ha ez egy átalakítóval egyszerűen megoldható a HDMI-ről, hiszen rengeteg PC-s alapból ezt használja. Ami a használati értéket illeti PC-s szemmel, véleményünk szerint a monitorban lévő IPS panel kellemes képet ad, minőségére sok panasz nem lesz, de egyik hibája, hogy "hardcore" játékra nem annyira alkalmas, mint a gyors TN+film panelek. Az M2352D terepe inkább a munka, a böngészés, a filmnézés és az alkalmi játék, tehát alapvetően sokoldalú használatra ajánlott eszköz, ami emiatt nincs kihegyezve semelyik felhasználási területre.
Tisztában vagyunk vele, hogy egyes konkurens gyártók termékeibe a smart funkciók, a Wi-Fi és a DLNA is bekerültek már, de azok árban is magasabb szintet képviselnek. Akinek erre nincs szüksége (és miért lenne, hiszen jellegéből adódóan úgyis a PC-re van csatlakoztatva), annak így nem kell felesleges pénzt kiadni olyan funkciókért, amit nem használna ki. Apropó, pénz! Tesztalanyunk 67 000 forintért kelleti magát, ami nem kevés felár a korábbi TN paneles verziókhoz képest. Ezért az összegért már tényleg majdnem 32"-es tévét kapunk újonnan (többet fogyasztó CCFL háttérvilágítással). Bízzunk benne, hogy az LG árképzése is kedvezőbb lesz idővel, hiszen ez az első eresztés ezzel a panellel. A gyártó nyitott kapukat dönget az IPS-sel, és az a tény, hogy most egy tuneres változatot is kihoztak belőle, mindenképpen megérdemel egytetszett díjat, mivel a termék sok szempontból igen jól sikerült, de mint minden, ez sem tökéletes – még.
